Mielőtt belekezdenék a következő témába, először is hatalmas köszönet Nektek!!! Az elmúlt 1 hétben nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, ami plusz erőt, energiát ad. KÖSZÖNÖM!!
Ezt a blog bejegyzést a sportnak és a sporthoz való viszonyomnak szentelem. :-)
Hogy mit jelent nekem a sport? Az életet!
Világ életemben sportoltam, hol intenzívebben, hol nem. :-) Mindkettőnek megvolt az eredménye. De egy biztos!!A sportnak köszönhetem, hogy túléltem egy hátsófali szívinfarktust.
2010-ig a labdajátékok megszállottja voltam… Mindegy volt, hogy mekkora az a labda, csak kerek legyen. :-) Akkoriban úgy gondoltam a futásra, hogy egy teljesen felesleges dolog. Azt vallottam, hogy rendes ember csak labda után fut vagy kutya elől…. és mekkorát változott a világnézetem…:-) :-)
2010-ben elkezdtem futni, naaaajóóóó kocogni.... 20perc alatt 2,4 km futottam. Egy féléves kitartó edzés végeredménye volt, hogy a 3,2km-t le tudtam futni 18:00 alatt és képes voltam 40-50 percet folyamatosan kocogni. Az első 8 km-nél 5 cm-rel a föld fölött jártam, olyan büszke voltam, 10 km-nél már isteni magasságokba emeltem magam… pedig, ha végig gondolom, csak nekem volt ez nagy dolog. Már akkor a fejembe vettem, hogy a következő évben félmaratont, a rá következő évben maratont futok. Szerintem senki sem hitte el, sőt képzeletben meg is simogatták a buksimat. :-) Élveztem a futást, jöttek az eredmények, mentek a kilók. Nekem az volt a nagy eredmény, ha megtudtam javítani a saját időmet. Ahogy szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy. Egyre csak olyan dolgokat vállaltam be, amire mások azt mondták, hogy ez őrültség. Nekem olyankor csillogott a szemem. Volt olyan hétvégém, hogy szombaton elmentem az Eged hegyére teljesíteni a sherpa rallyt, másnap irány Nagyvárad és futottam egy 2 órás félmaratont. A sherpa versenyre különösen büszke vagyok, mert ott tényleg legyőztem magam. A távolság 4 km, a szintemelkedés 400 méter volt. A verseny eszenciáját az a 60 kg tégla adta meg, amit végig cipeltem a hátamon. :-) Volt, hogy 7 nap alatt 7 félmaratont futottam. Feszegettem rendesen a határaimat… A leges legnagyobb sportteljesítményemnek mégis az egyéni Balaton körbefutását tekintem. 195 km 4 nap alatt.
Az infarktus teljesen megváltoztatta az életem. Más minőségű edzéseket kell csinálnom, jobban oda kell figyelnem magamra. Mert amíg a múltban erőből csináltam meg a versenyeimet és bíztam a mentális erőmben, most már a fejemet is kell használnom. Az infarktus óta 1 év telt el, ezalatt már 2 félmaratont futottam és számos kilómétert tettem a lábamba. Ezzel azt szeretném mondani, hogy tényleg nincs lehetetlen, csak rajtad múlik, hogy meddig jutsz el. Nekem a kórházi ágytól a félmaratonig 9 hónap kellett. Pedig én csak egy átlag ember vagyok, aki elég makacs ahhoz, hogy feladja. Sokáig eljutottam 2010 óta,igaz a 2016-os évben megtorpantam egy picit. Ezt a megtorpanást figyelmeztetésnek vettem a testem részéről. Ez arra volt jó, hogy okosabban, érettebben , tudatosabban átgondolkodva érjem el a céljaimat, figyeljek a testem jelzéseire.
Én már kitűztem a céljaimat a sportban. Leírni még nem merem, mert a kedves doktornőm egyből írna egy plusz gyógyszert zakkantság ellen. :-) :-) :-)
Ami biztos, az idén megfutom újra a Kékest, ez már az 5. alkalom lesz és részt veszek a Nyáregyházi Brutálfutáson is. Aki nem hiszi, járjon utána… találkozunk ott! ;-) :-)
