Kevés olyan verseny van ami kiemelt lenne a verseny naptáramban. Az egyik ilyen a Kékes csúcsfutás. A Brutálfutás és a Délibáb félmaraton a másik kettő. Valami miatt ezek különösen kedvesek a szívemnek, talán az extrémitásuk miatt. Amióta a futó eszemet tudom (2011 óta), ezeken mindig ott vagyok. Az idei volt az ötödik csúcstámadásom. :-)  De most más célok vezéreltek mint az előző versenyeken. Régebben apróbb célok vezéreltek, pl. jobb időt futni, mint az előző évben/években vagy belesétálás nélkül felérni a "kőhöz". :-)

Idén csatlakoztam Eszti csapatához és nem számított semmi más, csak az, hogy Eszti felérjen. :-) A teljesség kedvéért, egy csapatban voltam Rékával, Nikivel, Nórival, Gáborral és a kis suhancunkkal, Esztivel.  Teljesen eltérő karakterek vagyunk és mégis egy csapatban, egy célért futottunk… Ez is a sport szépsége.  :-)  :-)

Kezdjük az elején: A verseny lebonyolításából adódóan először a "szép korúak"rajtoltak el (10 perccel hamarabb indultak). Ők 60+ -osak…  kalapomat emelem előttük. Utánuk következtünk mi,  Suhanjosok és a babakocsival futók. Így volt a legbiztonságosabb. Az nagyon felemelő érzés volt, amikor mentünk a rajtvonalhoz, a tömeg szétnyílt előttünk és rengeteg buzdítást, tapsot kaptunk. Ez akkora adrenalin fröccs volt… és még nem is futottunk egy métert sem. :-) :-) De már ekkor tudtam, hogy tutira felérünk. :-) Talán a körítés miatt, talán csak a visszatérésem miatt, de most izgultam a legjobban. Ez az izgalom a duda szóval együtt el is repült a rajtnál. A taktikánk az volt, hogy 3-4 percenként váltva feltoljuk Esztit. Remek taktika volt 8 km-ig… Addig rengeteget viccelődtünk, biztattuk a minket megelőző futókat, megköszöntünk minden biztatást, egyszerűen fantasztikus szakasza volt ez a versenynek. :-) Aki járt már arra, az tudja, hogy Mátraháza után brutális szintemelkedés várható. Ott egy picit szétszakadtunk. A két szuper futónk, Gábor és Niki olyan tempót diktáltak, hogy pár száz méterre leszakadtam. Küzdöttem, mert nem adhattam fel, hisz én is fel akartam érni… 9 km után futás-séta-futás-séta-futás volt a mintám. Az utolsó hajtűkanyarban, a céltól kb. 300 méterre meghallottam Réka és Niki biztatását… "Gyere Miki, megvárunk…" Ez plusz erőt adott és fogam összeszorítva, elővettem az utolsó tartalékaimat is és utolértem Őket. Az utolsó emelkedőt már együtt futottuk meg és beértünk. :-)Jöhetett a pacsi, az ölelés és a felszabadult öröm. Köszönöm, hogy ezt az élményt átélhettem, hálás vagyok minden pillanatáért!!!

Csak a teljesítmény értékelése miatt: 11,6 km, 671 m szintemelkedés, Mátrafüred és Kékestető között. Ezt 1:40 alatt tettük meg.

Aznap nemcsak mi voltunk a "Hősők", hanem minden egyes futónak, szurkolónak, rendezőnek jár ez az elismerés. Számomra abban a pár órában, aki ott volt, az mindenki a Kékes hőse volt!!! 

Végezetül Eszti anyukájának a közös fotónk alá írt hozzászólásával zárom ezt a kis beszámolót. Úgy gondolom ebben minden benne van…

"Gratulálok! Köszönjük a csapat minden tagjának, hogy segítettetek Esztinek átélni ezt a fantasztikus élményt!"   

2016 év elején megkerestem a SUHANJ! alapítványt, hogy csatlakozzam hozzájuk.  Nagyon sok versenyen találkoztam már velük és nagyon tetszett a munkájuk, a küldetésük, mert amit Ők csinálnak, azt csak szívvel lehet csinálni.  Az első adomány gyűjtésemet (Suhangyalként), fél évvel el kellett tolnom az infarktusom miatt. Úgy volt, hogy a 2016-os Vivicittán futok egy félmaratont, helyette novemberben a Balaton mellett futottam délelőtt egy 14 km-t, délután pedig 7 km-t. Igaz, két részletben volt meg a félmaraton, de megvolt. :-)

Azóta minden versenyen az Ő pólójukban futok.  :-)

Idén májusban az Európa napi versenyen már velük futottam le a 13 km-es távot guide-ként. Egy régi vágyam teljesült ezzel.  Testközelben átélhettem velük azt az örömöt, amit idáig csak távolról, picit irigykedve néztem. 

A verseny kezdete előtt 10 perccel elkezdett zuhogni az eső és mindenünk szétázott, de ettől a kedvünk még ragyogóbb volt és a hajunk még mindig tartott. :-) :-)  Jó volt a rajtkapuban várni az indítást, egy pillanatig sem bosszankodtunk az esőben, hanem folyamatosan viccelődtünk Rékával, akivel együtt toltuk végig Gabit, a kis suhancunkat. :-) Egy panasz sem hagyta el Gabi száját, hogy esik és nem akar futni velünk. Pedig, ha végig gondoljuk, Ő teljesen ki volt szolgáltatva…

A zord időjárás ellenére nagyon jó verseny volt. Sajnos a futókocsi nem volt jól beállítva, mert folyamatosan balra húzott, ezért km-ként váltottuk egymást Rékával. Rengetegen szurkoltak nekünk, amiért külön köszönet, így ismeretlenül is.  :-)  Természetesen, amikor egy-egy fordítónál megláttunk egy másik Suhanj-os csapatot, akkor hatalmas kiabálás közepette biztattuk egymást. A célegyenesben Réka együtt kurjongott Gabival ami az épületek között visszhangzott... na az, egy külön élmény volt. :-) :-)

A célban befutva jöhettek a pacsik, az érmek és a gratulációk. Ódákat lehetne zengeni még az ott lévő pozitív légkörről, a tiszta örömökről, de ezt megtartom magamnak. :-) :-)

Magáról a versenyről, ami nekem több volt mint verseny, de mégsem versenyeztem senkivel… :-) :-) :-) A 13 km-t 1:27:17 alatt teljesítettük.  

Foly. köv. a Kékes csúcsfutáson :-)

Azt hiszem, minden szócsépelés nélkül, egyből belecsapok a lecsóba. Igaz ebben a hónapban eltűntem egy picit, de ennek oka volt... Ezt a hónapot a tervezésnek szenteltem. :-) 

Kezdem az elején... Március közepe óta újra kellett terveznem a futóedzéseimet... Az éves kontroll vizsgálaton a doki azt mondta, hogy mivel hosszú távokat is futok, ezért tökre felesleges nekem a pulzus csökkentőt szednem. Ez öröm volt nekem, de a szervezetem egy picit össze volt zavarodva. Tehát egy kellemes újratervezésben volt részem.

Április 2.-án részt vettem a III. Veresi futófesztiválon. :-) Fantasztikus volt a verseny hangulata és a körítése. Jövőre is indulok, az már tuti. Egyszerűen öröm ilyen hangulatú versenyeken futni. Ilyenkor annyira elragad a futófesztivál hangulata, hogy az eredmény háttérbe szorul, mert élvezni akarom a futó fesztivál minden pillanatát. Minden versenyre előre elkészített forgatókönyvekkel megyek, A és B variációval. :-) Erre a versenyre úgy mentem, hogy lassú, alacsony pulzusos, könnyed 10,5 km-t futok (ez volt az A variáció). Sikerült maradéktalanul betartanom azt amit elterveztem és a versenyt lazán, kocogva sikerült abszolválnom a kedvesemmel, Orsival. :-)  Az útvonal teli volt szurkolókkal (akikkel kötelező volt  pacsizni :-) ) és zenészekkel. A zenészeknek jól esett amikor a futók megtapsolták őket, a futóknak meg jól esett, hogy 2-3 órán keresztül játszanak nekik (sokszor hosszú percekig az Eyes of Tiger népszerű akkordja ment :-) :-) :-) ).  Láttam sok elszánt arcot, akik az első 5-10,5-21 km-üket futották. Természetesen mindenkinek volt a másikhoz egy kedves szava, mert a napi gondokat erre az időre mindenki otthon hagyta.

Invitálásomra, két ismerősöm is nevezett erre a versenyre és sikerült egy élményt adnom nekik. :-)  Zoli meg is jegyezte, amikor egy 70 év fölötti bácsika átfutott a célvonalon, hogy ma több "csodát" is látott. Ezeket a futók szállították, mert volt akiről ránézésre azt mondta volna, hogy csak a boltig megy le hetente 2x és ennyi a mozgása, közben meg simán lefutott egy tízest. :-) Arról nem is beszélve, hogy sokak erős túlsúllyal rendelkeztek és így is milyen teljesítményekre voltak képesek. Szinte hihetetlen... Ezen a versenyen mindenki győztes volt. :-)

A következő versenyem a Kékes csúcsfutás lett volna, ha az időjárás közbe nem szól...  :-( Teljesen egyetértek a szervezőkkel, hogy a biztonságunk a legfontosabb és szerintem jó döntést hoztak azzal, hogy elhalasztották a versenyt. Az új időpont persze sokaknak nem lett jó, de olyan sűrű a versenynaptár, hogy májustól szeptemberig szinte minden hétvégén  3-5 verseny van...

Így teljesen pihentem tudtam menni az április 23.-i szolnoki Nefag parkerdőben megrendezett futásra. Ide elkísértek a gyermekeim is, akik 1,6 km-en indultak. Én az 5,5 km-en indultam, ezt regeneráló futásnak szántam. Mivel elmaradt a Kékes futás, ezért úgy döntöttem, hogy most kifutom magam (B variáció). Megpróbálom 30 perc alatt letolni a távot. Először a gyerekeket indították el, nekik úgy is más volt az útvonaluk, csak a célegyenes pár száz métere volt ugyanaz. Az első km-em 5:02, a második km-em 5:20 volt. Már majdnem befejeztem az első köröm amikor utolértem a fiam. Neki már csak 200 métere volt hátra, lelassítottam mellé és befutottam vele. :-) :-) Gondoltam, ezzel oda a 30 perc alatti idő, de sokkal nagyobb élmény volt a fiammal futni, mint egy-két hellyel hamarabb beérni…

Az eredményem 5,5 km-en 30:10 lett, aminek én nagyon tudtam örülni!!!

Röpke 5 hét alatt sikerült végig gondolnom, hogy mi az a cél amit reálisan kitűzhetek magam elé. Úgy érzem ehhez sikerült egy jó (edzés)tervet csinálnom. A futás mellé keresztedzésnek felvettem az úszást és a kondit.

Nem titok, hogy mik a céljaim, ki merem mondani vagyis le merem írni. :-)

1. Balaton átúszása - egyszer már körbefutottam, ideje átúsznom is :-)
2. Triatlon verseny - csak az olimpiai táv (egyenlőre) :-)
3. Maraton - ezt a jövő áprilisi Maraton Depo-s versenyre tervezem… remélem Szabi és Pisti is velem tart majd :-) :-)

Mielőtt belekezdenék a következő témába, először is hatalmas köszönet Nektek!!! Az elmúlt 1 hétben nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, ami plusz erőt, energiát ad. KÖSZÖNÖM!!

Ezt a blog bejegyzést a sportnak és a sporthoz való viszonyomnak szentelem. :-)

Hogy mit jelent nekem a sport? Az életet!

Világ életemben sportoltam, hol intenzívebben, hol nem. :-) Mindkettőnek megvolt az eredménye. De egy biztos!!A sportnak köszönhetem, hogy túléltem egy hátsófali szívinfarktust.

2010-ig a labdajátékok megszállottja voltam… Mindegy volt, hogy mekkora az a labda, csak kerek legyen. :-) Akkoriban úgy gondoltam a futásra, hogy egy teljesen felesleges dolog. Azt vallottam, hogy rendes ember csak labda után fut vagy kutya elől…. és mekkorát változott a világnézetem…:-) :-)

2010-ben elkezdtem futni, naaaajóóóó kocogni.... 20perc alatt 2,4 km futottam. Egy féléves kitartó edzés végeredménye volt, hogy a 3,2km-t le tudtam futni 18:00 alatt és képes voltam 40-50 percet folyamatosan kocogni. Az első 8 km-nél 5 cm-rel a föld fölött jártam, olyan büszke voltam, 10 km-nél már isteni magasságokba emeltem magam… pedig, ha végig gondolom, csak nekem volt ez nagy dolog. Már akkor a fejembe vettem, hogy a következő évben félmaratont, a rá következő évben maratont futok. Szerintem senki sem hitte el, sőt képzeletben meg is simogatták a buksimat. :-) Élveztem a futást, jöttek az eredmények, mentek a kilók. Nekem az volt a nagy eredmény, ha megtudtam javítani a saját időmet. Ahogy szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy. Egyre csak olyan dolgokat vállaltam be, amire mások azt mondták, hogy ez őrültség. Nekem olyankor csillogott a szemem. Volt olyan hétvégém, hogy szombaton elmentem az Eged hegyére teljesíteni a sherpa rallyt, másnap irány Nagyvárad és futottam egy 2 órás félmaratont. A sherpa versenyre különösen büszke vagyok, mert ott tényleg legyőztem magam. A távolság 4 km, a szintemelkedés 400 méter volt. A verseny eszenciáját az a 60 kg tégla adta meg, amit végig cipeltem a hátamon. :-) Volt, hogy 7 nap alatt 7 félmaratont futottam. Feszegettem rendesen a határaimat… A leges legnagyobb sportteljesítményemnek mégis az egyéni Balaton körbefutását tekintem. 195 km 4 nap alatt.

Az infarktus teljesen megváltoztatta az életem. Más minőségű edzéseket kell csinálnom, jobban oda kell figyelnem magamra. Mert amíg a múltban erőből csináltam meg a versenyeimet és bíztam a mentális erőmben,  most már a fejemet is kell használnom. Az infarktus óta 1 év telt el, ezalatt már 2 félmaratont futottam és számos kilómétert tettem a lábamba. Ezzel azt szeretném mondani, hogy tényleg nincs lehetetlen, csak rajtad múlik, hogy meddig jutsz el. Nekem a kórházi ágytól a félmaratonig 9 hónap kellett. Pedig én csak egy átlag ember vagyok, aki elég makacs ahhoz, hogy feladja. Sokáig eljutottam 2010 óta,igaz a 2016-os évben megtorpantam egy picit. Ezt a megtorpanást figyelmeztetésnek vettem a testem részéről. Ez arra volt jó, hogy okosabban, érettebben , tudatosabban átgondolkodva érjem el a céljaimat, figyeljek a testem jelzéseire.

Én már kitűztem a céljaimat a sportban. Leírni még nem merem, mert a kedves doktornőm egyből írna egy plusz gyógyszert zakkantság ellen. :-) :-) :-)

Ami biztos, az idén megfutom újra a Kékest, ez már az 5. alkalom lesz és részt veszek a Nyáregyházi Brutálfutáson is. Aki nem hiszi, járjon utána… találkozunk ott! ;-) :-)

Az egészséges életstílus sok összetevőből áll. Itt lehetne reggelig sorolni az összetevőket, de én csak kettőről szeretnék beszélni, a táplálkozásról és a sportról. Ebben írásomban csak a táplálkozásról lesz szó.  Az egészséges táplálkozáshoz  mindenki ért és senki sem. :-) Rengeteg diétáról és táplálkozási tanácsokról hallottunk már, ezeknek se szeri, se száma és a legtöbbről kiderült az idők folyamán, hogy káros... Én is kipróbáltam már a káposztalevestől a 90 napos diétáig szinte mindent. :-) A legnagyobb hatással mégis egy dietetikus és kis csapata volt rám. Ők nem sulykolták belém, hogy ezt ne egyek, azt ne egyek. Ez már alapból tetszett, mert jókat és finomakat enni  nagyon szeretek. :-)

Attól ne féljetek, hogy belemegyek olyan szakszövegbe, mint például hasznos szénhidrátok, szabadgyökök és a többi szakbaromság...

Én a saját tapasztalataimat írom le, ami nekem jó volt, ami nekem bejött. Sok minden számít a helyes táplálkozási rend kialakításánál, mint például az életkor, a nem, a testtömeg, de vannak alaptézisek, amiket  be kell tartani.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy egy szellemi munkát végző személynek teljesen más diétát kell csinálnia, mint egy fizikai munkásnak. Merőben más az energia szükségletük. Nem véletlenül mondták a régiek egy energiaszegény ételre, hogy ezzel sem mernénk nekiindulni szántani.  A lényeg, hogy bármilyen diétába vagy egészséges étrend kialakításába is kezdesz, nézd meg a körülményeidet, a környezetedet, az életmódodat.  Az életmódod változtatásával együtt jár a táplálkozási szokásaid megváltoztatása. Nekem az a hitvallásom az, hogy mindegy  mit eszel,  csak az legyen természetes és  a legkevesebb (lehetőleg nulla)  mesterséges tartósítószer legyen benne. Tudom ezzel lehet vitatkozni, de nézz meg egy laktózmentes tejet(ami elméletileg hasznosabb a szervezetednek), 5-6 nappal felbontás után...  Semmi természetes nincs az állagában...

A táplálkozással kapcsolatban vannak alapelveim, amire igyekszem odafigyelni és maximálisan betartani. Az első, a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel. Természetesen  a folyadék alatt a H₂O-t vagyis a vizet értem. :-) Bár alkalmanként beleférhet egy üveg sör vagy egy pohár bor is. Itt minden attól függ, hogy mennyire vagy szigorú magadhoz.

A második alapelvem az étkezések elosztása. Igyekszem 3-4 óránként enni. Belegondolva, 3-4 óránként nem bírod telizabálni magad, csak extrém esetekben.:-) Tehát, ha 3-4 óránként eszel egy picit, akkor egész napra úgy fel tudod tölteni a "készleteidet", hogy  a szervezetednek nem lesz hiányérzete és nem kezd el raktározni. Ami a legfontosabb, hogy mindezt éhezés nélkül teszed. A 2-4 óránkénti  rendszeres étkezés  még az inzulinháztartásodnak és az anyagcserédnek is nagyon jó.  :-)

Mit értek "készleten"??

A szénhidrátot, a zsírt és a fehérjét vagyis a tápanyagok fő összetevőit. Ezeknek az arányait kell jól megválasztanod. Inkább majd az eredményeim beszéljenek helyettem, mert  attól leszek hiteles. Erről mindig az Atkinson diéta jut eszembe. :-) Olyan osztotta az "igét", aki túlsúllyal küszködött, mégis őt tartották a zsírégető diéta atyjának... :-) :-) Ezt mindenképp el akarom kerülni. Akiknek segített az Atkinson diéta, azoknak bocsi... :-D :-D

Tehát, amit az elkövetkezendő időben be fogok tartani, az a rendszeresség és a tudatosság. Tudatosság a kalória bevitelben, a tápanyagarányban és a folyadékbevitelben. Rendszeresség az étkezések számában.

Az eredményekről majd a későbbiekben beszámolok, ha igény van rá, akkor konkrétumokról is írok. :-)

Nemsokára jelentkezem a következő résszel, amelyben arról írok, hogy mit jelent nekem a sport.

Nem is tudom, hogy hogyan is kezdjem el, hogyan kezdjek bele a saját blogom írásába... csak támadt egy ötletem, hogy mi lenne, ha írnék egy blogot, de fogalmam sincs, merről is kezdjek hozzá... talán belecsapok a közepébe és az lesz a legegyszerűbb és hagyom, hogy kialakuljon minden magától. A gondom ott kezdődik, hogy nem tudom, hogy milyen nevet adjak a blognak, mert közhelyes neveket nem szeretnék adni neki. Kigondoltam, hogy elkezdek írni és hátha felgyullad a lámpa a buksimban. Először is mi célból írok???? A fő célom a segítés.  Bízom benne, hogy a jó példa ragadós lesz és sokan követnek majd.

Egy kicsit a múltba is vissza kell mennünk, hogy teljes legyen a kép. :-) 2010-ig kell visszamennünk... akkoriban 130 kg voltam és nem voltam rá büszke... teli volt a puttonyom azzal, hogy három, esetenként négy levegővel tudom bekötni a cipőmet... a lényeg, nem éreztem jól magam a bőrömben... elkezdtem futni :-) szépen mentek le a kilók, 110-ig meg sem álltam és számos sikert értem el. Értem ezalatt, hogy 2012-ben lefutottam a 4 évszak 4 félmaratont. :-) 2013-ban már futottam maratont, megcsináltam a Sherpa rally-t és számos őrült versenyen részt vettem, ekkor már 90 kg is voltam. Azután egy picit leültem mint az iszap... nem hirtelen, csak szép fokozatosan... igaz 2014-ben egy hármas váltóban körbefutottam a Balatont és egy saját kihívást is megcsináltam, ez a 7 nap 7 félmaraton volt. :-) a következő évben még jobban visszafogtam magam... volt egy sikertelen Balaton körbefutásom, 28 km hiányzott a teljes körhöz...azt hittem, hogy 2016 lesz a csúcs évem... az is lett!!! év elején futottam 2 félmaratont, mindkettőt 2 órán belül, ezt előtte csak egyszer sikerült megcsinálnom. Második nekifutásra sikerült körbefutnom a Balatont. :-) Csodásan indult... de az élet közbeszólt... márc 22.-én kórházba kerültem, hátsófali szívinfarktusom volt...

Na az infarktus az olyan mint a medve, nem játék... :-) :-) át kellett értékelnem az életem... élni akartam, fel akartam állni... két gyönyörű gyermekem van, már csak értük is!

A magánéletemről nem véletlenül nem írtam egy sort sem... úgy gondolom, mindenkinek megvan a maga problémája, kinek kisebb, kinek nagyobb, de egy tuti, hogy mindenkinek a sajátja a legnagyobb.

Ennyit a múltról... :-) Gondoltam azért úgy korrekt, ha egy kis betekintést adok a sportos múltamba, a teljesség igénye nélkül, mert reggelig tudnám sorolni a teljesített versenyeket. :-)

Ez a blog meg az újrakezdésről szól, arról, hogy hogyan építem fel újra magam és a környezetem.

Szeretnék egy sportosabb, egészségesebb életet élni és ezt megosztani. Ezzel úgy vagyok, hogy ha csak egy követőm akad és egy embert sikerül kimozdítanom a komfort zónájából, akkor már megérte...

A legjobb példát akarom mutatni, meg akarom mutatni a nehézségeket, a hibákat, az örömöket és a sikereket, mert abban biztos vagyok, hogy Nekem sikerülni fog. :-)

Ma elkezdtem. :-) Egy súly méréssel kezdtem vagyis mázsálással, mert a számok nem szoktak hazudni...

A kezdetekkor  107,4 kg vagyok...  de nem félek belevágni és magam mögött hagyni az életstílusomat és változtatni.

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a legveszélyesebb szó, ami miatt karrierek, sikerek dőltek dugába, az a holnap... a majd holnap...

Én ma, most elkezdem...